Ma ismét szerelmet álmodik a világ
Dobd le kötelékeid, mik visszatartanak
A zsákba kötött féreg is talál rést és kirág
Dobd le kötelékeid, mik visszatartanak
A zsákba kötött féreg is talál rést és kirág
Érezd, tüdődbe hogy áraml’ a tavasz illata
Rügyek bimbain reppen a bódult bogár
Beborul rózsaszínbe hitvány bokor, s a fa
Tél ereje megölni nem tudta, hát él tovább
Oly csoda ez, oly üdítő, felfoghatatlan
Zsivajgó gyerekhad lep utcát, játszóteret
S kövek ébrednek fel romló, ó falakban
Mosolyogva int sofőr gyalognak, hogy mehet
S nézd a koldust is: rongyát elhányva fut
Foghíjas szájából nem morc átok búj elő
Hunyt szemére egyenlőképp Nap sugára jut
Neki is, és arcát megsimogatja a szellő
Bátorodj, kit szobád hűvös fala emészt
Nyisd hát ki világra magányos ablakod
Hallgasd meg a tucatnyi csivitelő zenészt
Pezsdűlj, s mi visszatart, hagyj ott csapot-papot!
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: naiva
(Ideje: 04-09-2008 @ 11:27 pm)
Comment: Nagyon szép, igazi pezsdítő, vidító vers! Érezni itt a Fullon is az évszak beköszöntét!:))))) Szebbnél szebb tavasz-köszöntők születnek! Köszönöm zsolo a pezsdítő gondolatokat, képeket, és a tanácsot!:)
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 04-10-2008 @ 09:00 am)
Comment: Zsoloo, az egész derűs, igazi tavaszi kép, az utolsó versszak meg egyenesen telibetalált, nagyon jó! aLéb
Hozzászóló: kiralylany
(Ideje: 04-10-2008 @ 10:56 am)
Comment: Tetszik ahogy használod a szavakat. Egészen egyéni. A vers tartalmával pedig csak egyetérteni tudok! :-)))
Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 04-10-2008 @ 12:25 pm)
Comment: Azt hiszem, ide még párszor visszatérek!:))))))))))) Puszi: Andi
Megjegyzés küldése