Szólnál, ha lehetne,
ha a fejfád felett
nem csapna kis szelet
egy eltévedt fecske.
Volt, hogy szóltál szépen,
s erővel, ha kellett,
szörnyű haraggal a
Magyar nép nevében.
Verseid felszállnak
csillagtalan égig,
harcoltál mindvégig:
Válasza imáknak.
Zászlódon szabadság,
s szívedben szerelem:
„e kettő kell nekem”,
hű ezért maradtál.
Talán van más erény,
talán nincs más semmi,
s a Földet jobbá tenni
elég e szenvedély.
Talán a rab tudja,
míly' kín a szolgaság,
és kárhozott apát,
hív szabadság útja,
de nincs szó, mit várva
ne nyílna férfiszív,
ha kokárda virít
a börtön ablakába’.
Halálban vár tested,
szavad máig tanít.
Elvetted jussod, mit
leltél, s nem kerested.
S bár heved sírba vitt,
idő zár magába;
tudja minden árva:
neveden nem fakít.
Ha van valami szép
ezen a világon,
a nyíló virágok
és "A téli esték".
(Petőfi Sándor születésének 199. évfordulójára)
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 01-03-2022 @ 02:21 pm)
Comment: Méltó! Üdv. fTJ
Hozzászóló: Julianna
(Ideje: 01-03-2022 @ 02:40 pm)
Comment: Nagy magyar költőről méltóan emlékeztél meg verseddel. Itt egy fecske is szerepet kapott! :-) Tetszik a vers. Edit.
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 01-06-2022 @ 10:40 am)
Comment: Csodálatos vers. Méltó a költőhöz. Jólesett olvasnom.
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 01-11-2022 @ 01:50 pm)
Comment: Érdekes forma, remek vers, valóban méltó megemlékezés. örömmel olvastam. aLéb
Megjegyzés küldése