Parazsas-forró lángot a hidegben
Szemed sugára bátran karolt át
Szavak nélkül tudtuk örök voltát
Valaki szólt, hogy oltsák el a gyertyát
Nem lehet feledni azt a gyűlölt szempárt
Fagyos telet rendelt, elválasztott
Menj tovább -szólt, nem, nem maradhatsz ott
Valaki gyertyát gyújtott szívemben
Meztelen ülve gyönyörködve bennem
Csak ketten voltunk akkor boldogok
Tüzem arcod fényében lobogott
Valaki szólt, hogy oltsák el a gyertyát
Hogy ocsúdnék eltűnt, válaszomra nem várt
Csak egy palástot vetve vállaimra
Egy szó volt veressel a hátára írva
Valaki gyertyát gyújtott szívemben
Azt elmondani nem lehetne szebben
Kívül-belül csókolt, mosollyal ölelt
Gyönyörű voltál, s oly nagyon közel
Valaki szólt, hogy oltsák el a gyertyát
Füstjét most is érzem, mint a mentát
Sötétben eltűnt sohasem volt arcod
Csak az emlék maradt, ahogy tartod
Valaki gyertyát gyújtott szívemben…
2005-10-24 ... (- 2004. 09. 07)
(képzeletvers)
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: Profugus
(Ideje: 10-24-2005 @ 06:51 pm)
Comment: Tetszett a kívül-belül csókadás képe, nagyon szép vers.
Hozzászóló: Emericus
(Ideje: 10-25-2005 @ 02:42 pm)
Comment: Ötletes, jó vers.
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 10-25-2005 @ 05:44 pm)
Comment: Az első sorok váltakozó ismétlődése, különös ritmust adnak a versnek. Szép...Nagyon tetszett..:))))
Megjegyzés küldése