Remény voltam este, vállaidon ülve
Gyertyaszálak hegyén, s csonkhoz folyva, gyűlve
Táncot jártam tükrözve az Ő szemében
Vágyaid csillagát ezerféleképpen
Álom voltam éjjel, varázsló, szívedben
Tűzzel hintettelek dermesztő hidegben.
Szenvedéllyel jöttem, s igent bólintottam,
Itattalak vízzel, s nem hagytalak szomjan.
Könnycsepp voltam hajnal megnyíló szemedben
Letöröltél lassan, de én észrevettem
Hintajával tovaszálló édes álmod,
Csöpp szád sarkába bújt mosoly-gyöngyvirágod.
Szellő voltam reggel és csókomra ébredt,
Hajad közé bújtam, fésülve a szépet
Füledbe csiklandósan, lágyan sóhajtottam
Szerelmes éji dalból egy szót visszaloptam
Mélyen zengő Hang lett ajkadon belőlem
Odaadtál engem, s visszakaptál tőle
Kedvesednek arcát halvány pírral vonva:
Hallottam, hogy Neked is ugyanazt mondta
Némán zihálsz, csönd van, megérintettelek
Oly jó sírni együtt, ölelkezve Veled
Boldogság most nevem, homlokodon ragyog,
Eltűnnek homályba előle a csillagok.
1 megjegyzés:
Fullextra
Hozzászóló: csingi
(Ideje: 12-13-2004 @ 08:10 pm)
Comment: Hűha, Zsoló - ez jó vers. Jobb, mint az előző. Nem túl sok, nem is kevés - minden a helyén, mértékkel és érzékkel. Gratulálok.
Megjegyzés küldése