(utóhang - az öreg pisztráng dala)
Hófödte hegyemmel szembenézek:
már tudom, hogyan lesznek miértek,
míg indulat feszít, s előre tör.
A tengerhez késő visszamenni,
utódom bőven van, szerelemnyi,
csupán megváltó csordámat várom.
Egy csöpp bússág e várakozásban,
angyalom csöndje, s hogy végre lássam,
hogy fújja kürtje zengő szózatát!
Elmúlt a hév, nincs több kérdés bennem,
forrás tiszta ízét megízleltem,
a végtelen kékség nem lett hazám.
Nem bánom már; időm vesztegettem,
a múlt partjáról, ha nyilam reppen,
idehozna ismét kis tavamhoz.
S létem jóvá tenni, mondd, ki volna?
Itt van, vár az éhes medvecsorda,
enni adni nekik, mondd csak, ki fog?
Hófödte hegyemmel szembenézek:
már tudom, hogyan lesznek miértek,
míg indulat feszít, s előre tör.
a versben használt hivatkozások megértését segíti a Forrás c. versem előzetes elolvasása
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 04-19-2021 @ 08:38 am)
Comment: Tetszett ez a forma, izgalmas, ahogy a páros rímekbe foglalt gondolatokat lezárod, Tetszik a keret is, szépen foglal be, és hát bennem a tartalom sem igényelt "előolvasást", ha elgondolkodtató is, de érthetően szépen fűzött történetben olvashattalak. aLéb
Hozzászóló: Captnemo
(Ideje: 04-19-2021 @ 11:34 am)
Comment: Ahogyan mindig, most is csak meghajolni tudok költészeted nagysága előtt. És azt hiszem, ezzel el is mondtam mindent.
Megjegyzés küldése