Álmodozó, gyarló ember-szemeim,
Dolgunk van a sötét mélyű világűrben,
Ahogy Napról Napra, távolabb tekint?
Dolgunk van a sötét mélyű világűrben,
Ahogy Napról Napra, távolabb tekint?
Megmutattam nektek gépi jövendőtök,
És valóra válni látszik képzetem,
Pedig minden szálam ellene küzd, lázad,
Plántálni, s öntözni vágy a két kezem.
Úttörőként vágtam Mars poros egébe
Csillámló, ezüstös tüzes csíkokat,
Rakétáim vázát mégis rozsda nyelte,
S megásattam hősöm, véled, sírodat.
Jártam ismeretlen, s nagyon is kiismert
Holdbéli, viharvert, halott tájakon,
Őriztem a pislákoló, hunyó lángot
Reménnyel éneklő csüggedt szájakon.
Hova is mehetnénk, megszökni előlünk
Kevés a téridő, bekerít a vég,
Ember ember ellen, ha aljasat gondol,
Beszélni egymással a szó nem elég
Mert bár laknunk miénk, s hazánk a Galaxis,
Lelkünk végtelenben megteszi a kört,
Ez az én világom, hol magamat próbálom,
Visszatérek mindig: hív újra a Föld.
2010-08-20
Ray Bradbury 90. születésnapjára
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 08-23-2010 @ 02:34 pm)
Comment: Ok. Olvasás közben megesküdtem volna, hogy mi ihlette a versed. Nagyon jó. aLéb
Hozzászóló: Teru
(Ideje: 08-24-2010 @ 05:41 pm)
Comment: Kedves Zsoloo, hisz lélekben lehet vándorolni, bárhova...Fantasztikusan jó vers. Szeretettel Teru
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 08-25-2010 @ 01:42 pm)
Comment: Mit is írhatnék...magáért beszél...Mesteri...:)))
Megjegyzés küldése