Eszterlánc

Az emlékeddel kergetőzöm, leányom

Mint szanaszéjjel szálló lepkevarázsok
Melyekre a múlt egy pecsétet rányom
Kicsi vagy még, s veled kézen fogva járok

Békésen ringat a városliget öble
Édesanya karjain ülsz, fodros a ruhád
Nevetéstől csordul még szemednek könnye
Ahogy dögönyözve csiklandoz apukád

Fényképezőgépbe mosolyogsz nagy komolyan
Hunyorgatsz Nap ellen, hajadban pántlika
Tekinteted mélye, mint egy titkos folyam
Félrebillent fejed a kisfiút csábítja

Olyan öntudatlan, a tavasz oly csodálatos
Arcocskád rózsái a virágokkal nyílnak
És látom a szívedet, hogy mire vágyakoz’
Szemed szivárványát, színét a lágy pírnak

A tegnap kereteit hű angyalok tartják
S felépítik újra rég elmosott váram
Maradnék, időzöm a volt csodás partján
De szelíden sodor, visz a folyó, áraml’

Visz a víz, beleér, felébreszt a mába
Május langya meghalt rozsdás hinta alatt
Csak az a gonosz szó maradt: hiába
S délibáb lett folyóm, száradt medrű patak


2007-01-22